27:10 ( 24:3!! a második félidő 5. percében), győzelem, hengerlés, alázás lehet keresgélni a jelzőket.

Furcsa módon - többször is visszanézve meccset - a győzelem feletti eufória annyira nem uralkodott el rajtam.

Azon lehet vitatkozni, hogy a 6:3-ban álló Colts valóban ilyen jó csapat-e, vagy csak különböző szerencsés körülmények összejátszásának köszönheti sikereit.

Azon viszont nem, hogy az 1:8-ban álló JAX egy nagyon rossz csapat. Minden csapatrészében szétesett, megtört, hitét vesztett gárda.

Valami készül Indy-ben !!

Az élet gyorsan változik, néha meglepően gyorsan.

Az idei training camp kezdetekor csak a nagyon "hardcore" Colts rajongók jósoltak némi sikert ennek a gárdának.

Jött a nagy pofon a Bearstól és sokan elnézően mosolyogtak: "Hát igen mi megmondtuk előre...nem baj, majd jövőre".

Aztán elkezdtünk nyerni. Néha rettenetes játékkal, de nyertünk. Mi lettünk a szerethető kis csapat, a kócos suhancok gyülekezete akik néha még az oroszlán bajszát is meg merik rángatni.

Tegnap a Dolphins ellen valami megint megváltozott.

Az év eleji Power Ranking-ek során a két csapat egymást kergette az utolsó helyen.
A lúzerek csatája helyett  a 9. héten ez a meccs egyszer csak kiemelkedő jelentőségű lett mindkét gárda számára.

A Dolphins és a Colts is 4:3-ban áll, és aki nyer az komoly lépést tesz előre a gyenge AFC playoff versenyében.

Néhány dolog amire érdemes figyelnünk a meccs során és amelyek eldönthetik a győzelem sorsát.

	VS
I. András magyar király (1046-1060)		III. Robert skót király (1390-1406)

( A cikkben szereplő adatok a NFL 7. fordulója utáni állapotokat tükrözik)

Letudtuk a szezon felét és az összes statisztikai adat, szakmai elemzés, évközi értékelés arról szól hogy van ez a Griffin gyerek ott Washingtonban, aki sikert sikerre halmoz.

A fentiek alapján mintha Usain Bolt-ot hasonlítanánk össze Józsi bácsival a kerekes székben 100 méteren.

Egy másik statisztika alapján Luck a hatodik legjobb quarterback a ligában megelőzve Griffint.

Honnan a különbség és mi az igazság?

^^ERŐS ÉS SZERETJÜK^^

4:3...

Nem, ez nem a régi típusú TV készüléked képaránya.

Jelenleg így áll a csapat. 4 (négy) győzelemmel.

Ez pont 4 győzelemmel több, mint amit az év elején a power ranking alapján nekünk "kiutaltak".
Ez pont 4 győzelemmel több, mint amit a tavalyi csapat az év hasonló időszakában fel tudott mutatni.
Ez pont annyi győzelem, mint amennyit sokan az egész évre vártunk.

Utoljára a csapat pozitív mérleggel 2011 januárjában állt.
A quarterback egy bizonyos Payton Manning volt.

Olvasgatom a különböző szakoldalakat a hétvégi Titans meccsről.

A képlet egyszerűnek tűnik: Megfogjuk Chris Johnsont és nyertünk.

Nos szerintem ez esetben pont nem ez lesz a lényeg.
(Egyébként Chris Johnson "mosolya" lidérces álmaim legsötétebb bugyraiban szokott előjönni)

Ugyanúgy, ahogy a Browns ellen Trent Richardson-ra nagyon rákészült a védelem ( és sikerrel meg is fogta a futójátékot ) Chris Johnson-ra is nagyon figyelni fognak. Persze CJ2K játékában mindig benne van egy-egy hosszabb futás, de nem ez lesz a döntő.

Mit is lehet mondani a tegnapi meccs után ?

A Colts csúnya győzelmet aratott?

A Colts ronda győzelmet szenvedett ?

Látni kell hogy nem kevés feszültséggel és teherrel a vállukon álltak ki fiaink. Bizonyítani kellett, hogy a Jets meccs után össze tudják szedni magukat. Bizonyítani kellett, hogy igenis több meccset tudnak nyerni mint a tavalyi borzalom. Nem lehetett cserben hagyni a hazai közönséget, mert akkor mi lesz a jegy eladásokkal.

Egy biztos, a csapat (különösen az offense) mélyen tudása alatt teljesített és a meccsen semmi sem úgy alakult ahogyan azt előre elgondoltuk.

Érdekes hogy a történelem néha hogy ismétli önmagát.

Az érzelmekkel teli GB győzelem után a Colts kirándult egyet New Yorkba és akkora pofont kapott, melytől Muhammad Ali is kifeküdt volna.

A Browns a múlt héten megszerezte történelmi jelentőségű első győzelmét a szezonban és most győzelemittas mámorban úszva a Lucas Oil-ba kirándul, ahol remélhetőleg hasonló nagyságú pofonba fut bele.

Mire is kell figyelnünk hogy a pofon igazán nagyot csattanjon?

Otthon, édes otthon.

Milyen jó is odahaza lenni. Tudjuk merre van a fürdőszoba, kényelmes a fotel, a távirányító mindig kéznél van.

Ha kellemetlen vendég érkezik pofán verjük és becsukjuk a kertkaput.

Az 5. heti diadalmenet után olyan érzésünk volt, hogy otthon legyőzhetetlenek vagyunk.

Jött a kellemetlen vendég pofán vertük és mentünk vissza sörözni.
Minek kimozdulni ezek után?

Sőt itt vége is lehetne az alapszakasznak.
Hisz mindenki boldog, az edző lábadozik, Playoff kaliberű csapat lettünk; tehát jöjjön a Playoff, AFC döntő, Superbowl stb.

Sajnos néha ki kell mozdulni.
Például New Yorkba. Szép város.
9-35. Zakó. Puffff.....

Hogy is van ez?

Az idei draft során nagyon elégedettek voltunk a 2. körrel.

Hozzánk jött Fleener. Igazi atletikus, magas és gyors srác és szép múltra tekinthet vissza Luck-al. Mindenki azt várta, hogy igen hamar komoly szerephez jut a támadások során. Annál is inkább mivel Arians többször is hangsúlyozta, hogy mennyire szereti a két TE-s felállásokat.

Nos.. eddig Fleener finoman szólva eltűnt a mezőnyben.

Ha Colts Tight End-ről beszélünk, akkor Dwayne Allen a téma. Ő szerzi a touchdown-okat, övé a látványos elkapások java része, eddig abszolút felülmúlja Fleenert.

Mint az ilyenkor szokásos egyből elhangzik a kijelentés: "Mellényúltunk, kár volt ezért a 2. kör."

Nézzük meg valóban van-e ok az elkeseredésre?