Ha valaki Tom Brady közelében volt idén márciusban amikor bejelentették Manning távozását, akkor hallhatta a szívéről legördülő kövek hangos zaját.
Vége... nincs többé lidérces álom, elment az a nyüves, a nemezis.
Nincs többé utolsó 10 percben szerzett 3 TD, folyamatos gyomorgörcs.... a Colts-nak vége.
Első draft pick? Andrew Luck? Ugyan már...
Mehetünk golfozni.
Hát nem.
Az a fránya Colts megint ott van a nyakán. Megint a playoff-ra ácsingóznak. Megint előhúztak valamit a kalapból. Bizony Tommy boy, az életed továbbra sem lesz egyszerű.
Nyilván világos a fenti mondatokból, hogy - mint a Colts fan-ek 99,99%-a - nem kedvelem a Patriots-t.
Nagyon nem.
Mint ahogy egy Újpest drukker sem kedveli a Fradit és fordítva.
Ez már csak egy ilyen axióma.
Amikor még működött a 18to88.com, volt rajta egy zseniális összeállítás a Pats-hoz való viszonyunkról.
Kötelező olvasmány.
Ugyanakkor szimpátia ide vagy oda szerintem mindkét tábor örülhet annak, hogy az elmúlt évtized egyik leghíresebb rivalizálása idén folytatódik és a Colts nem Collins/Painter/Orlowsky nevű lúzerekkel utazik Foxboro-ba.
Persze nem mi vagyunk az esélyesek, de az idén mikor voltunk azok?
(Na jó a Jags ellen :), de ott ki nem az?)
Az "underdog" szerep eddig jót tett a csapatnak, összerogyni most sem fogunk az biztos.
Kulcs momentumok amikre érdemes figyelni:
1.) Két gyenge secondary
A Patriots secondary annyira rossz hogy a Bills elleni meccsükön Ryan Fitzpatrick egész rendes QB-nek nézett ki. A Colts CB soráról szintén nem ódákat kell zengeni. Mivel egyik csapatnak sem okozott eddig gondot fel és alá haladni a pályán igazi légi parádéra készülhetünk.
Érdekes párhuzam, hogy mindkét gárda erősödni látszik e téren. A Pats leigazolta Aqib Talib-ot (2008- ban a Buccaneers első körös választottja), nálunk pedig előkerült egy Darius Butler a múlt héten (2009- ben a Patriots második körös választottja).
Hogy Butler motivált lesz a volt csapata ellen afelől biztos vagyok. Mióta azonban Jerraud Powers egy INT-en kívül semmi érdemlegeset nem csinált a szezonban, óvakodnék attól, hogy egy jó teljesítmény után Butlert az egekbe emeljük mint ahogy belesétáltunk ebbe a csapdába Powers esetében.
2.) Egy kimondhatatlan nevű TE
A Patriots offense nagy részben Rob Gronkowski miatt működik.
A Colts védelem Tight Endek ellen siralmas.
Ezt nem kell tovább magyarázni úgy gondolom. Ha Gronk fickándozni tud azon elmehet a meccs.
3.) Freeney, Mathis együtt
A Colts secondary-ról már ejtettünk szót. Ne feledjük azonban hogy a secondary általában annyira jó (vagy rossz), mint amilyen az előtte működő pass rush. A Pats két tackle-je (Solder és Wollmer) szolid, megbízható játékos. Viszont nem hinném hogy az egészséges Freeney és Mathis ellen ne lennének gondjaik.
A hangsúly itt az "egészséges" szón van, Freeney javulni látszik, de Mathis sérülésből sérülésbe tántorgott az elmúlt hetekben.
Mr. Bündchen imádja a rövid passzokat, de ha van ideje tud mélységben is dobni. A duó szereplése ezért kritikus.
4.) Josh Chapman
Valami belső hang azt súgja nekem, hogy a kölyök olyan mint a másik oldalon Wilfork, csak kevesebb hájjal a testén. Grigson eleddig igen jó tehetségkutatónak bizonyult. Az nem lehet véletlen hogy gyakorlatilag az egy lábbal rendelkező srácot mégis draftolták.
A 3-4 es védelem lelke a Nose Tackle és mi lehet motiválóbb egy játékos számára, mint a Pats ellen debütálni és sackelni Bradyt. Nagyon remélem hogy játszani fog.
Végezetül még egy adalék, hogy miért érdemes minden percét kiélvezni a meccsnek.
A Colts 2003-óta minden évben játszott Patriots-al.
Jövőre ez valószínű nem így lesz. A Colts-nak meg kellene nyerni az AFC South-t, a Pats-nak meg el kellene veszteni az East-et. A kapanyél is elsülhet ugyan, de erre kevés az esély.
Az évtizedes versengés tehát megszakad. A vasárnapi lesz egy ideig az utolsó.
GO COLTS!
