Aki látta a Packers meccset  azt hiszem egyetért velem, hogy vasárnap délután valami olyasmi történt ami jóval több annál a ténynél, hogy 3-21-es hátrányból felállva győztesen vonultunk le a pályáról.

Túlmutat az .500-as rekordon, túlmutat a briliáns egyéni teljesítményeken, túlmutat azon a tényen a hogy az NFL regnáló MVP-ét és az egyik legtöbbre tartott csapatot győztük le.

Képzeljük csak el az első félidő utáni öltözőt.

Van egy rookie csapat, rookie QB, életéért küzdő HC, összebarkácsolt O-line, lepukkant secondary, a Jags elleni keserű vereség utóíze és 18 pontos hátrány.

Mit mondasz nekik ilyenkor?

Arians mindenesetre ezt mondta: "DON'T PANIC, Just DO your job better" 

Klisé ugye? Az.

És itt jön a lényeg. A csapat kimegy a második félidőre, elhiszi hogy nyerni tud és nyer is.

A hosszútávú hatás pont ebben rejlik. Olyan katalizátor ez amit nem lehet az edzéseken, a tanteremben megteremteni.

A csapat ezzel megformálta az identitását, elhiszi hogy akár playoffba is kerülhet,tudja hogy bárkit legyőzhet és nem remegő lábakkal áll ki a nagy nevek ellen.

Peyton Manning nyilatkozta egyszer:
Amikor Indy-be került a legfontosabb dolog az volt, hogy a liga többi csapata többé ne úgy tekintsen egy Colts meccsre mint a tuti győzelemre. ( Circled win)

Nos... ez az amit vasárnap elértünk. Nem vagyunk többé "circled win".