27:10 ( 24:3!! a második félidő 5. percében), győzelem, hengerlés, alázás lehet keresgélni a jelzőket.
Furcsa módon - többször is visszanézve meccset - a győzelem feletti eufória annyira nem uralkodott el rajtam.
Azon lehet vitatkozni, hogy a 6:3-ban álló Colts valóban ilyen jó csapat-e, vagy csak különböző szerencsés körülmények összejátszásának köszönheti sikereit.
Azon viszont nem, hogy az 1:8-ban álló JAX egy nagyon rossz csapat. Minden csapatrészében szétesett, megtört, hitét vesztett gárda.
Semmi, de semmi nem jött össze nekik, az összes vitatható bírói ítélet ellenük dőlt el, Gabbert igazi paródiája a QB szakmának, Blackmont észre sem lehet venni és még sorolhatnám.
Ezért tehát ebből a győzelemből messze menő következtetéseket levonni nem érdemes.
A másik oldalról meg el vagyunk kényeztetve. Ha Luck nem passzol 300+ yardot, akkor ma már azt mondjuk hogy "olyan átlagos meccse volt".
18/26 | 227 yard | 2TD (futott) | 1INT. Egy átlagos nap a munkahelyen.
Pedig rengeteg volt a hiba, felesleges büntetések, az elkapók kezében maradt még vagy 80 yard, stb.
A red zone-ban a passz játék továbbra is haldoklik, a CB sor egy vicc.
Ha a sorok között olvasunk akkor Arians értékelése a meccsről sokat mondó.
Nem ez volt a legokosabb meccs amit játszottunk, de elégedett vagyok az akarással.
(Was not the smartest game we played, but I'm pleased with the effort)
Hát igen.. most mit mondjon egy győztes meccs után?
Mentségünkre szolgáljon, hogy a meccsre úgy álltunk ki - egyik kedvenc íróm Rejtő Jenő szavaival élve - "mint a Lourdes-ből mankó nélkül hazavánszorgó, sánta zarándokok menete."
András egyébként tényleg sok hibával játszott. Sokszor tartogatta a labdát, rosszul mérte fel a blitz-eket, üres embereket nem vett észre.
Ezek közül egyet ki is elemeznék alaposabban, hogy ne csak a levegőbe dobálózzak a szavakkal.
Első negyed 5. perc. A játék egy 2 WR egy TE felállású passz formáció.
(A képekre kattintva nagyobb felbontásban is megnézhetőek)
Ebben az időpontban már megvolt a "five step drop" a line egész jól tarja a pass rusht kivéve a Castonzo-t a bal oldalon, aki felől nyomás érkezik. A három célpont Avery (zöld), Allen (kék) és Wayne (piros) rohan mélységben és mindegyiknek megvan az embere. A safety hátul még nem döntött hogy merre mozog.
A döntés pillanata.
András ügyesen elkerüli a nyomást és fellép a zsebben. Avery le van fogva. Wayne-től félnek mint a tűztől és az eddig Allent kísérő ember is már inkább felé ólálkodik. A safety úgy döntött hogy ő ebben a játékban nem kíván részt venni, őt hagyják békén, továbbra is hátul kolbászol.
Megvan a passz. Wayne megcsinálja az elkapást és két ember jut rá.. Avery továbbra sem tényező.
Ugyanakkor a jó Dwayne Allen már régóta ott ácsorog a bal oldalon és mellette-mögötte a nagy szabad folyosó egészen az end zone-ig. Nem mondom hogy tuti touchdown, de komoly esély van rá.
A játék eredménye 20 yard, tehát igazán nem panaszkodhatunk.
Az is igaz hogy töredék másodpercek alatt kell dönteni és ebben nyilván - pusztán 9 meccsel a háta mögött - András még sokat fog fejlődni.
Csupán illusztrálni szerettem volna, hogy milyen játékok maradtak a pályán kihasználatlanul. András nem is nézett másfelé, végig Wayne-t akarta megjátszani, pedig tud ő olyat hogy a szemével szépen sakkban tartja a hátsó embereket, aztán az utolsó pillanatban másfelé dob.
Ugyanakkor a 6:3 az 6:3.
Jöhet Brady. Ott leszünk igazán megmérettetve..
