Az első heti bukta után lélekben felkészültünk a másodikra.
Persze titokban mindenki reménykedett hogy lesz esélyünk (volt is). Sajnos azonban az elmúlt hét hibái közül egyet sem sikerül kijavítani és a vége pedig egészen borzalmas lett.
Ennek ellenére ha meccset nem is tölti le valaki hogy végig nézze. legalább az összefoglalókat érdemes megtekinteni mert ritka izgalmas volt egészen az utolsó 5 percig.

Carson Wentz

Ismét a meccs pozitívumai közé tartozik a játéka.
20/31 passzkísérlet, 247 passzolt yard és 1 touchdown. Ezenkívül összehozott még 5 futást  37 yardért.

Egész este folyamatos nyomás alatt volt, amit lehetett kihozott a játékból és életben tartotta a csapatot égészen a a végéig, amikor is .....

Nézzétek meg a fenti képet.
Ez az a pillanat amikor csavarodik az a boka és innentől persze lőttek az egésznek. (ekkor még vezettünk)
Hisz jött Eason kolléga - megdobta a picket - és a mesének vége volt.

Offensive Line

Julie’n Davenport jelenleg a liga legrosszabb tackle-je.
Megértem én hogy tackle-t találni nehéz, még nehezebb egy normális backup-ot, de az kizárt hogy ne lenne nála jobb opció széles e földön. 7 nyomást engedett tegnap azok után hogy az előző héten 6-ot.
A Rams-nál pedig van egy Aaron Charles Donald nevű figura akit a liga legjobb defensive tackle-jének tartanak.

Egy darabig Quenton Nelson ellen kínlódott, de aztán rájöttek hogy minek dolgozni mikor ott van a jobb szélen ez a suta egér akin úgy lehet átmenni mintha ott sem lenne.

Egy csapatjátéknál nehéz olyat kijelenteni hogy egy valakin ment el a meccs, de amit ez az ember művel az kritikán aluli.

Wide Receivers

Ugyanaz igaz amit az előző héten leírtam. Ha QB-nek nincs 2 másodpercnél több ideje szabadulni a labdától abból nehéz parádés passzjátékot kihozni.

Ennek ellenére Pittman 8 elkapása 12 célpontból a karriercsúcsot jelentő 123 yardért megsüvegelendő teljesítmény.

Secondary

Az egység gyengélkedése továbbra is az egyik fő probléma.
Egyszerűen nincs egy nyüves corner aki az ellenfél gyors WR-jeit megfogja.
200+ passzolt yardot nyeltünk be ezen a héten és a múltkor is.
Mindezt zónázó felállásban tesszük ahol igazán kellene a sebesség, mikor leváltanak egy egy embert.
Ha lassú a corner meg a safety is, akkor a kettő közötti zónában akkora lyuk hogy oda még a szertáros is betalál nemhogy egy valamire való QB.

Talán ha Xavier Rhodes beáll ... Talán.

És most jöjjön az egy legnagyobb fejvakarós téma, a

Playcalling

Íme az első drive végének jegyzőkönyve:

1st and Goal az 1 yardon, Taylor fut középre, elakad, nulla yard.
2nd and Goal az 1 yardon, Taylor fut középre, elakad, nulla yard.
3rd and Goal az 1 yardon, Taylor fut középre, elakad, nulla yard.

Hát ez nem megy, próbáljunk valami mást. (Mert hisz tökösek vagyunk és nekimegyünk negyedszerre is)

4th and Goal az 1 yardon, Wentz sack, 9  yard bukta.

Hát így.

Reich a Red Zone géniusza.

És ezt eljátszottuk kétszer. 

Kétszer masíroztunk végig a pályán, hogy aztán a Red Zone-ban idióta középre futásokkal, tömörülve próbáljunk átjutni egy áthatolhatatlan falon. Negyedszerre pedig próbálunk passzolni, amikor mindenki tudja hogy mi jön.

Vérlázító volt.

Nem tudok mást elképzelni minthogy Reich még mindig úgy hívja a playeket, mintha Luck lenne a QB, a tavalyi liga elit fal állna előtte, és T.Y. Hilton parádézna a secondary mögött.

Semmi igazítás, változtatás, mezőny széthúzás, rövid keresztek, Screen-ek,.... semmi.
Erővel, bele az arcukba, fog az menni.

Nem megy.

Elnézve Wentz haláltusáját, óhatatlanul is eszembe jutottak a képek ahogy Andrew Luck az életéért küzd egy borzasztó fal mögött. Nem jó emlékek ezek.

No és most?

Ezt a két vereséget vagy úgy fogjuk fel, hogy a két Superbowl aspiráns csapattól kaptunk ki épphogy, tehát innen már könnyebb lesz.

Vagy úgy hogy súlyos gondok vannak, amelyekre nincs azonnali gyógyír, tehát a szívás továbbra is garantált.

3 idegenbeli meccs jön.... csak mondom.