Valami készül Indy-ben !!

Az élet gyorsan változik, néha meglepően gyorsan.

Az idei training camp kezdetekor csak a nagyon "hardcore" Colts rajongók jósoltak némi sikert ennek a gárdának.

Jött a nagy pofon a Bearstól és sokan elnézően mosolyogtak: "Hát igen mi megmondtuk előre...nem baj, majd jövőre".

Aztán elkezdtünk nyerni. Néha rettenetes játékkal, de nyertünk. Mi lettünk a szerethető kis csapat, a kócos suhancok gyülekezete akik néha még az oroszlán bajszát is meg merik rángatni.

Tegnap a Dolphins ellen valami megint megváltozott.

Számomra visszaköszöntek a régi szép idők, amikor egy bizonyos Peyton Manning dobálta a passzokat.
Emlékeztek még  ugye ? Amíg Manning a pályán volt, lehetett akármilyen szoros az eredmény, akármilyen nagy a hátrány, végig elhittük hogy van esélyünk nyerni.

Mostantól így fogunk meccset nézni. Végig bízunk a győzelemben, mert egy bizonyos Andrew Luck dobálja a passzokat.

A teljesítmény amit a csapat, de legfőképp Luck letett az asztalra az sok szempontból elképesztő.

Mert félreértés ne essék, a sokak által szintén lesajnált 'Fins nem rossz csapat és (soha nem hittem volna hogy ezt az idén leírom) Tannehill nem rossz QB. Emellett a Colts 4/5-öd részben továbbra is olyan csapat amelynek tagjai összesen 7 tétmeccset játszottak együtt és rengeteg a tapasztalatlan rookie. 

Ami a különbséget jelenti az első meccs és a tegnapi között azt úgy hívják, hogy Andrew Luck.

30/48 | 433(!!) yard | 2 TD | 0 INT. Arians szerint (aki azért annyira nem dobálózik a dicséretekkel ) Pro Bowl szintű teljesítményt láthattunk  tegnap Andrástól. Én hiszek neki, sok minden látott már.

Valami készül Indy-ben ...

Az ilyen sztorikból születnek a népmesék, meg azok a giccses amerikai filmek.
A lesajnált szegény legény kemény munkával legyőzi a gonoszt, elnyeri a falu legszebb lányának a kezét és a végén ellovagol a naplementébe. Édesapja pedig súlyos betegen párás szemmel büszkélkedik.

A falu legszebb lányát nálunk úgy hívják hogy "Playoffs"
(Legyen mondjuk Playoffs Mária :) )

Akármilyen hihetetlen, jelenleg esélyünk van hogy megkérjük a kezét.

Ugyanakkor most jön a neheze.
Nem azért mert verhetetlen ellenfelek következnek. Nem azért mert sok a sérült.

Szerintem a legnehezebb dolga most az edzői stábnak az, hogy valahogy a földön tartsa a sok fiatal játékost. Hogy ne legyenek elbizakodottak, hogy belássák nem szupersztárok még, hogy ne legyen akkora csalódás ha mégis belefutnak egy nem várt vereségbe, hogy továbbra is ugyanúgy kell  edzeni.
Bízzunk benne hogy sikerülni fog.

Néhány gyors konkrétum ami megmaradt bennem anélkül hogy visszanéztem volna a meccset.

(Az Andrásról szóló szuperlatívuszokat most kihagynám. Aki látta meccset annak nem kell magyarázni semmit, aki meg nem az sürgősen töltse le.)

A.Q. Shipley legalább olyan jó center, mint Satele, Azt is megkockáztatom hogy beállása után középről kevesebb nyomás érkezett mint korábban.

T.Y. Hilton-nak minden adottsága megvan, hogy jó WR legyen. Nem lesz sohasem szupersztár, mert ahhoz túl alacsony, de egy szolid elkapó válhat belőle. Ha nem lesz, az csak rajta múlik.

Dwayne Allen egy állat, egy vaddisznó aki elkapni is tud.

Valami mindig történik a nagyszünetben az öltözőben, amitől a védelem teljesen másképp (jobban) játszik a második félidőben. Lehet az edzők mégis tudnak valamit erről a játékról.

19 harmadik kísérletből 13-at megcsináltuk. Wow!!

Jerraud Powers. Sajnos egy INT-ből nem lehet megélni egy egész szezonban. Folyamatos csalódás amit látunk tőle.

Egyenlőre ennyi.
Rövid hét jön, rengeteg a sérült. 
Megyünk a Jags-hoz az egyetlen TNF meccsünkre. Igen  ..  ahhoz  a Jags-hoz, amelyik ellen elbénáztuk az utolsó 50 másodpercben.

De hát van nekünk ez a népmesei csapat András vezérletével.

Nem lesz baj.